Lírája az élet elevensége

Pájer Antal ébresztése
(Új Ember, 2003. I. 19.)

    Végre: ez a válogatott verseket tartalmazó kötet, a Szent Lant, emlékezetközelbe hozza azt a XIX. századi pap költőt, akiről Brisits Frigyes, a szerzetes-irodalomtörténész azt írja, hogy "a vallásos költészet megújítója volt. Petőfi tanítványa, ( ... ) a vallási líra igazi felnevelője, akit tanítványai, Tárkányi és Mindszenty Gedeon elhomályosítottak. Mint költő talán ő volt a legnagyobb ( ... ) , a vallási lírába meghozza az élet elevenségét, és megnyitja számára a közvetlen élményszerűség szabad forrását és teltségét."
    Fölösleges arról vitát folytatni, hogy pap és költő lehet-e igazán életlátó, a pap elnyomja-e a dalnokot, ha őszintén "ki akarja magából énekelni" érzéseit-élményeit. Egyháziasság és világiasság nem szorítja ki egymást, legfeljebb a hangnem más, hiszen az igazi tehetség nem tagadhatja meg önmagát. Hány remeklő világi költő, író van a modern időkben, aki életművének szellemében túltesz pap szerzőkön - gondoljunk csak Bernanosra vagy Paul Claudelre.
    Brisits Frigyes pontos észrevétele feloldása az aggálynak, ugyanakkor tudomásulvétele a hivatással járó kötöttségnek, amelynek mégis van feloldása. Pájer átélte a valóság és a kegyelem szakadatlan harcát. Így lett valóságosan költő tagja annak a csoportnak, amely Lisztóczky László irodalomtörténész elfogulatlanul érzékeny megfogalmazásával benne él "XX. Századi irodalmunk egyik jelentős vonulatában létjogosultságát, rangját visszamenőleg is hitelesítő tartományában." "Az Egerből útnak induló XIX. századi papköltők eredményeit fejlesztették tovább" Harsányi Lajos, Sík Sándor, Mécs László "a Nyugatmozgalmakéhoz közel egy szintre, világirodalmi magaslatra emelve a magyar katolikus szellemű lírát". Pájer és Mindszenty Gedeon lírájában nyomaiban tetten érhető a babitsi értelemben ismert katolicitás, ami sohasem jelent sekrestyeirodalmat, ha igazi alkotóról van szó; az irodalom és az irodalmi mű elsődleges értékismertetője a tehetség, ahogyan Rónay György írja; nem érdemleges tisztes középszerről szólni, ha valódi íróról, költőről beszélünk. Az irodalom a maga teljességében irodalom, s ha konzervatív értékméréssel élünk is, elmondhatjuk: a kisebb-nagyobb részletekből áll össze az egész. Valaki Sík Sándor líráját kritizálva alul mérte a költőt. Keresztury Dezső szellemesen válaszolt: ha valaki megírja a maga tíz nagy versét, már a magyar halhatatlanok panteonjába sorolható. Sík sándor több mint tíz nagy verset írt!
    És Pájer Antal is. 1814 - 1881 között élt (Jászapátiban halt meg), irodalmi irányzatokat ismert, ám verseiből sohasem hiányzik az őszinte emberi szó.
    Az egri papnevelőben emléktáblák őrzik egri pap költők és Petőfi nevét. Pájer Antal most kiadott kötete (Lisztóczky László válogatásában és tanulmányával), Kladiva Imre jászapáti kanonok plébános ajánlásával, a gyöngyösi Pallas Kiadó és az egri Dsida Jenő Baráti Kör kiadásában keresuztény eszmeiségű irodalmunk elveszni látszó múltjának egyik példás megelevenítése.

Tóth Sándor