Életszeretete követendő mérce
Dr. Lisztóczky Lászlóval az öt éve Egerben megalakult Dsida Jenő Baráti Körről

    Az első és tudtommal az egyetlen irodalmi társaságot, amelynek a kiváló erdélyi költő a névadója, öt éve hozta létre egy alkalomszerűen - bár nem előzmények nélkül - összeverődött baráti társaság. Az egyesület tagjainak eltökélt szándéka, hogy valóra váltsa legfőbb célját, s a Dsida-kutatás egyik szellemi műhelyévé fejlődjék - mondta a fél évtizedes jubileum kapcsán dr. Lisztóczky László főiskolai tanár, a társaság elnöke.

    Az egri Eszterházy Károly Főiskola irodalomtudományi tanszékének tanára nagyon fiatalon, egykori markazi kisdiák korában találkozott először Dsida Jenő verseivel. A helyi iskola igazgatója adta kezébe a nálunk 1958-ban megjelent Tóparti könyörgés című kötetet, amelyet Áprily Lajos állított össze. Az akkori irodalmi élmény oly mély hatást gyakorolt rá, hogy az erdélyi költő iránti érdeklődése egyre csak fokozódott. Ennek tudható be az is, hogy - Kardos Pál professzor irányításával - róla írta diplomadolgozatát a debreceni egyetemen.
    - Mivel akkor jórészt még a tiltás és a feledés homálya fedte a költő örökségét, témavezetőm arra biztatott, hogy vegyem fel a kapcsolatot azokkal, akik Dsida életének tanúi, ismerői voltak - írja az Erdélyi arcok című, 1997 karácsonyán megjelent tanulmánykötetében dr. Lisztóczky László.
    Mint könyvéből kiderül, levelezése kapcsán - Áprily Lajostól Bendeek Marcellig - számos irodalmi nagysággal került érintkezésbe, s jutott értékes adalékokhoz, információkhoz az 1907-ben Szatmárnémetiben született költőről. Később, amikor már maga is tanított, arra ösztökélte főiskolai hallgatóit, hogy kapcsolódjanak be az általa megkezdett munkába, s tárják fel Dsida Jenő életének és költészetének még ismeretlen részeit, írásainak gyöngyszemeit.
    - Tulajdonképpen ez a közös érdeklődési kör, ez a Dsida-rajongás vetette fel azt a játékos ötletet, hogy egy szervezetet kellene alapítanunk kedvenc költőnk emlékének ápolására az általa Assisi Szent Ferenc-i megragadottsággal, lényegesség-élmlénnyel megénekelt életöröm jegyében - emlékezik az öt esztendővel ezelőtti kezdeményezésre.
    Az ötletből aztán valóság lett, ugyanis 1997. július 24-én megalakult Egerben a Dsida Jenő baráti Kör. Az alapító okiratot - időközben elnökké választott tanár úrral, s az azóta titkárként tevékenykedő Hunyadi Zsuzsannával együtt - négyen írták alá. A politikától mentes egyesület dokumentumában megfogalmazták: "Tagjai meghatározó élményüknek tekintik a "poeta angelicus" emberi és költői magatartását, "szelíd mosollyal" néznek földre és égre, életre és halálra, rendületlenül hisznek az erdélyi magyarság értékteremtő hivatásában, a szépség és a jóság missziójában."
    - Mi valósult meg ebből ez alatt a fél évtized alatt?
    - Kellemes érzéssel mondhatom - bár soha nem tartozott az elsődleges céljaink közé a létszám duzzasztása -, hogy napjainkra egy olyan ötvenfős közösség jött létre, amelyre mindig számíthatunk. Az érdeklődők köre ennél sokkal tágabb, mert volt olyan rendezvényünk az egri Keresztény Ifjúsági Klubban, hogy szűknek bizonyult a helyiség. Ilyen volt például a Dsida költészetét bemutató előadásom az MMK-ban, majd az erdélyi Kriterion Könyvkiadó alkotói közösségének a bemutatkozása, illetve Romsics Ignác kitűnő elemzése a trianoni békeszerződésről.
    A Dsida-rajongók táborának gyarapodását nagyban elősegítette dr. Lisztóczky László már említett Erdélyi arcok című kötetének megjelenése, a könyv ugyanis rövid idő alatt eljutott - s széles körben ismert lett - a határon túl élő magyarság körébe. A baráti társaság megalakulásáról szóló rész hatására számos felvidéki, kárpátaljai és erdélyi jelentkezővel gyarapodott a közösség.
    - Így került körünkbe Füzesi Magda költőnő, aki Beregszászon állítatott emléktáblát a költőnek, s aki a Beregi Hírlapban annyi Dsida-verset közöl, amennyit csak tud. Vagy Vallasek István okleveles fizikus, egyetemi tanár, aki Kolozsvárott abban a házban lakik, ahol hajdan a költő, s aki Dsida-relikviákat gyűjt - sorolja az irodalmi egyesület elnöke. De sikerült megnyerni ügyünk támogatójának a kolozsvári Művelődés főszerkesztőjét, Szabó Zsoltot is, aki Cseke Péterrel és közvetlen munkatársaival látogatott el hozzánk.
    Az irodalmi kör törekvései - mint arról a jubileumi találkozón is szót ejtettek - három irányban kristályosodtak ki az elmúlt öt év során. Az első helyen a névadó költészetének és emberi példájának a népszerűsítése áll. Ezzel fonódik össze az a segíteni akarás, amely a határon túli magyarság gondjainak megismerésére és enyhítésére irányul. Végül egyöntetűen magunkénak valljuk és mindennapjaink ihletőjévé, formálójává avatjuk azokat a szellemi értékeket, amelyek Dsida Jenő verseiből áradnak. Ennek a hármas törekvésnek a jegyében kívánjuk gazdagítani eger kulturális életét, amelyhez keretet ad a Keresztény Ifjúsági Klubbal, valamint a Segít a város Alapítvánnyal kialakított együttműködés.
    - Mit ad a kör tagjainak, illetve mit üzen a ma emberének Dsida Jenő kültészete, emberi példamutatása?
    - Az általunk képviselt értékrend egyik legjellemzőbb alkotóelemét egymás között a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb szóval életörömnek, életszeretetnek szoktuk nevezni. Ehhez Dsida Jenő költészete szolgáltat számunkra ösztönzést és mintát. Kevés olyayn örömtudó, napragyogású, Assisi Szent Ferenc-i szellemiséggel, kozmikussá táguló áhítattal és szeretettel átitatott életművet ismerünk, mint amilyen az övé - hangzik az irodalmár érvelése. - Megragadottságát és lényegesség élményét tragikus sorsa diktálta: veleszületett, korai elmúlással fenyegető szívbetegségben szenvedett. Arra kényszerült, hogy a sír szédítő mélységeivel fokról fokra szembenéző egészséges embernél hamarább és intenzívebb módon döbbenjen rá a véget nem érő nagycsütörtök-esték üzenetére, szívközelből ismerje, s minden átmenet nélkül találja meg az élethez vezető zseniális utat, a halált. Annak fénytörésében nőttek benne olyan mitikus méretűvé és jelentőségűvé az e világi dolgok arányai. Ez a felfokozott életintenzitás és életszeretet követendő mérce lehet a ma embere számára is.
    - … S - gondolom - az a hittel, bizakodással telített lelki és szellemi azonosság adja meg az évről évre sorra kerülő találkozók hangulatát.
    - A kezdetektől tudatosan védekezünk a bürokratizálódás veszélye ellen, s vigyázunk arra, hogy látszatok és formaságok ne helyettesíthessék a szellemi értékek őrzésére, gyarapítására irányuló tevékenységet. Találkozóink komoly események, amelyeken a már említett határontúliakon kívül számos honi Dsida rajongó ajándékoz meg bennünket valamilyen szellemi táplálékkel. A Pomázt és Budapestet képviselő Turcsány Péter például bemutatta Dsida egykori felfedezettjét, Lakatos Demeter csángó költőt, illetve mai utódát, Duna István Andrást. A Mezőkövesden élő tanár és poéta, Cseh Károly égő gyertyák mellett, Dsida versek társaságában eltöltött nagycsütörtök-esték varázsát, Ködöböcz Gábor, főiskolai tanár, irodalomtörténész Kányádi Sándor lírájának Dsida-reminisztenciáit idézte. Tegát mindenki - legyen az régebbi tag vagy új belépő - leteszilyenkor valamit az asztalra. Vonatkozik ez gyermekeinkre is, miután számukra külön tagozatot hoztunk létre, nekik belépésül egy-egy Dsida-verset kell megtanulniuk és előadnuik. Előbb Nádasdi Zsuzsanna és György, majd Molnár Anna és Flóra, Salánki Teodóra és - tehetséges rajzaival - Pintér Áron esett át a próbán.
    - Beszélgetésünk elején határozott célként hangzott el, hogy az irodalmi kör a Dsida-kutatás legfőbb szellemi műhelyévé fejlődjék. Hol tartanak ezen az úton?
    - Miután két éve hivatalosan bejegyzett közhasznú egyesületté alakultunk, kedvezően alakulnak a lehetőségek. Felvettük a kapcsolatot a Dsida-életmű három jelentős kutatójával, Kabán Annamáriával, Láng Gusztávval és Mózes Hubával. Ezenkívül előadás-sorozatot szervezünk a Dsida-kutatás helyzetéről és feladatairól, ennek anyagát önálló kötetben szeretnénk közreadni. Távolabbi terveink közé tartozik egy Dsida-bibliogárfia elkészítése is. Mindeezek megvalósulásának biztosítéka az a "szellem és szerelem", ami mniket régóta összeköt, s így jövőnket is magával ragadja, eleve megszabja a továbblépés esélyeit és formáit. A lényeg azonban nem változik: negyven-ötven embernek közös, messzire sugárzó hite, álma, öröme és gondja ven, ami legkevésbé sem lehet közömbös széthulló, uniformizálódó és elgépiesedő világunkban.